1.0https://eletfa.cafeblog.huH. Kovács Gabriellahttps://eletfa.cafeblog.hu/author/valosagszellemi/<em>“Ne keres­géld az élet értel­mét: adj értel­met az életednek!”</em> Egy­szer, élet­utunk közép­tá­ján egy­szerre csak elkö­vet­ke­zik az az álla­pot, ami­kor min­den eddig elért ered­mé­nyünk <strong>meg­kérdő­je­lező­dik</strong>. Egész­sé­ge­sek vagyunk, a szak­mánk­ban is min­den megy a maga útján. Ám egy­szerre fel­buk­kan egy kér­dés: <strong>hát ennyi volt az egész? </strong>És hiába talá­lunk ezer okot is arra, hogy elé­ge­det­tek legyünk az éle­tünk­kel, még­sem vagyunk azok. <a href="https://eletfa.cafeblog.hu/files/2013/11/426663_515308435173446_2041121951_n.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-435" alt="426663_515308435173446_2041121951_n" src="https://eletfa.cafeblog.hu/files/2013/11/426663_515308435173446_2041121951_n-600x581.jpg" width="600" height="581" /></a> Ekkor ala­po­san <strong>végig­gon­dol­juk, mi min­dent értünk el idáig</strong>. Saját házunk van, jó kap­cso­lat­ban élünk, a gye­re­ke­ink is egész­sé­ge­sek. Még a kar­ri­e­rünk lét­rá­ján is vezet­nek föl­felé további fokok. A sür­gető kér­dés azon­ban még min­dig ott zaka­tol: ha az éle­tem máso­dik fele is épp­olyan sike­res lesz, mint az első volt, és a végén vissza­né­zek, vajon elmondhatom-​​e a végén, hogy <strong>tel­jes éle­tet éltem? </strong>És –akarva-​​akaratlan– két­sé­gek kínoz­nak, ha a vála­szon tör­jük a fejünket. <ul> <li>Aztán meg­kér­dez­zük magunk­tól: <em>hát milyen is volna az a tel­jes, igazi élet? </em>Hir­te­len <strong>rádöb­be­nünk</strong>, hogy sor­sunk bizo­nyos, a maguk ide­jén igen nagy jelentő­ségű­nek vélt mér­föld­kö­vei ala­po­san <strong>meg­fa­kul­tak</strong>, elvesz­tet­ték jelentő­sé­gü­ket. Más­részről viszont a koráb­ban jelen­ték­te­len­nek hitt dol­gok közül sok­nak megnő a fon­tos­sága. Leg­gyak­rab­ban olyan ese­tek ezek, ame­lyek­ben a mások­kal fenn­tar­tott <strong>kap­cso­lat </strong>ját­szik sze­re­pet, olyan talál­ko­zá­sok vagy barát­sá­gok, ame­lyek­ben eset­leg segí­teni tud­tunk másokon.</li> </ul> <ul> <li>Aztán még azt is meg­kér­dez­zük magunk­tól, <strong>mi rej­lik még ben­nünk</strong>, amit érde­mes fel­színre hozni?</li> </ul> <ul> <li>Mi az élet­utunk légy­ege, mi a <strong>fel­ada­tunk az élet­ben</strong>, és vajon melyek azok a csak tőlem elvár­ható lépé­sek, ame­lye­ket ezen a – senki más által nem jár­ható – <strong>úton </strong>meg kell tennem?</li> </ul> És ekkor tuda­to­sul ben­nünk, hogy <strong>még min­den nyitva áll,</strong> még bár­me­lyik pil­la­nat­ban meg­vál­toz­tat­hat­juk éle­tün­ket, még a való­ban fon­tos dol­gok felé for­dul­ha­tunk. Kezdőd­het az élet­nek neve­zett nagy kaland! <em>Kurt Tep­per­wein</em>  richhttps://eletfa.cafeblog.hu/files/2013/11/426663_515308435173446_2041121951_n-150x150.jpg150150