Lelki lomtár |

Mindannyian őrzünk olyan emlékeket, érzéseket, gondolatokat, melyektől ha lehetne szabadulnánk. Egy fiatalokból álló kezdő önismereti csoport műhelymunkájára megfigyelőként voltam hivatalos, melynek témája: Mit kezdjünk a lelki lomtárunkkal.

Ilyen lomtárral mindenki rendelkezik, ezt, azt beletesz, így nem kell nap mint nap szembesülni vele. Lényege, hogy ne legyen szem előtt. Akár azt is mondhatnánk, hogy a szőnyeg alá söpörjük a problémákat.

Mielőtt nekiláttunk volna a munkának, mindenki elmondta, hogy éppen milyen nehézségekkel, fel nem dolgozott emlékekkel, rég elfelejtett eseményekkel, találkozott az elmúlt időszakban. Volt akinek az édesanyjával szembeni konfliktus aktiválódott, volt aki gyermekkori sérelmeit volt kénytelen újraélni más köntösben. Miután mindenki beletette a szimbolikus kalapba éppen aktuális nehézségeit, kérdésként felmerült: Mit kezdjünk velük? Valaki a társaságból viccesen azt javasolta dobjuk ki.

Kiosztottam 5 cetlit, melyre öt olyan érzést, emléket, helyzetet írtak fel amit nem szeretnének többet átélni. Mindenki kapott 10 másik cetlit, aminek felirata: Bánat Pénz.

Vásárt rendeztünk saját fájdalmainkból. 🙂 Mindenki megvásárolhatta mások cetlijét azzal a feltétellel, hogy a vásár után megindokolja miért van rá szűksége, és miért gondolja, hogy neki a sajátja helyett éppen a cetlin szereplő probléma kell. Igazi piachangulat alakult ki a 6 fős társaságban. Voltak olyan cetlik, melyekért kisebb csata alakult ki. Miután elfogyott az összes bánatunk, az indoklás következett. Meglepő magyarázatok születtek. Haladtunk sorba. Akadt aki azért vette meg más fájdalmát, pl: szülei válását, mert neki ez nem problémának, hanem éppen megoldásnak bizonyult, vagy azért vásárolt meg egy szakítást, mert Ő maga képtelen kilépni kapcsolatából. Egy 21 éves lányra került a sor. Elkezdte sorolni a megvásárolt cetliket, majd a végén közölte, hogy ez mind az övé. Dermed csend lett a teremben. A lány felállt, és elmondta, hogy miközben írta az eladásra kínált fájdalmait, gondolatok, érzések kavarogtak lelkében. Mire a kalapba kerültek lelki kínjai, már hiányoztak neki, és eszébe jutottak azok a pozitívumok, amiket ezeknek a fájdalmaknak köszönhet.

“Úgy döntöttem visszavásárolom, az összeset, mert szükségem van ezekre az emlékekre, még akkor is ha maradéktalanul nem tudtam feldolgozni őket. Életem részét képezik, és általuk lettem az aki ma vagyok.”

Na igen, valahol itt kezdődik. Mikor megértjük, hogy a nehézségek, kudarcok, és néha a fájdalom is, nem ellenünk , hanem értünk vannak! Ez az a kiinduló pont, ahol a szőnyeg alá betekinthetünk, és szépen sorba előszedhetjük az oda száműzött tartalmakat. Egyszer mindenki életében eljön a rendrakás pillanata. És bizony akkor a szőnyegünk alá is be kell majd nézni. Te vajon mit találsz ott?