Gőg király…..

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk! Antoine de Saint-Exupéry

Csak a betegség után értettem meg, milyen fontos, hogy igent mondjunk a tulajdon sorsunkra. Mert ilyen módon jön létre egy olyan én, amely akkor sem vall kudarcot, hogyha fölfoghatatlan dolog történik vele. Olyan én, amelyik kitart, elviseli az igazságot és megbirkózik a világgal meg a sorssal. Akkor még a vereségből is győzelem kovácsolható. Semmi sem kuszálódik össze – sem kint, sem bent; a tulajdon folytonosságunk ugyanis helyt állt az élet és az idő áradatával szemben. – írja Carl Gustav Jung. Ha a fejlődést választjuk, az sosem egyszerű, mert lelkünk idegen tájain át vezet az út, mely telve van meglepetésekkel, örömökkel, szépséggel, és nehézségekkel is. Kovács Éva írása sokatmondóan mutatja be merre van a kivezető ösvény a boldogság, boldogulás felé.

                                                                                                                                                                A boldogság lelkiállapot….A lélek nyugalmából származik….

Fegyverletétel
(illusztráció Hawkins tudat-térképéhez)

Én, a Gyávák királya, leteszem most a fegyvert. Feladom. Elfáradtam.

Mindent elkövettem, hogy kimaradjak minden olyan élethelyzetből, amely sérülést, fájdalmat okozhat. Megvédtem seregeimet is ettől. S most itt vagyunk, életünk derekán, és bár mindentől megmenekültünk, nem történt semmi. Könnyűek maradtunk. Én és a seregem.

Nem vágtam bele igazán semmibe, nem bíztam meg annyira senkiben, hogy közösen hoztunk volna létre valamit. Nem voltam képes ráhagyatkozni az emberek, se nők, se a férfiak szeretetére. Képtelen voltam elhinni, hogy valaki annyira szerethet, hogy velem akarjon maradni, élni, dolgozni, alkotni, hogy meg akarja velem osztani magát. Legfőbb szövetségesem Gőg király volt, mindig mindenre adott valami rendkívül logikus magyarázatot. Legfőbb pártfogóm, védelmezőm és tanácsadóm volt ő.

Hogy ti nem ismeritek Gőg királyt? Biztos találkoztatok már vele. Néha nehéz felismerni, mert álruhába bújik, azt adva elő, hogy majd ő segít, mert már volt ilyen helyzetben, mint te, vagy itt-ott olvasott a problémádról, a lényeg az, hogy beléd sulykolja, hogy ő jobban tudja. Persze, muszáj is tudnia, mert meggyőződése szerint mindent egyedül kell csinálnia. „Nem segít se földi, se égi hatalom.” – így mondta szó szerint. Arról ismerhető fel mégis, hogy folyamatosan vádaskodik, hibáztat, lenéz másokat, mindig az övé az utolsó szó, csakis neki lehet igaza, és az együttérzést még hírből sem ismeri. Mindig keres magának hallgatóságot, nézőket, ahol reflektorfényben van, figyelnek rá, ahol ő a legokosabb. Elárulom, ha nincs közönsége, összeomlik, szinte pánikba kerül, de ilyesmi ritkán fordul elő. Én legalábbis mindig ott ültem tátott szájjal az első sorban, és mint kinyilatkoztatást hallgattam. Majd a meglátásai alapján cselekedtem, pontosabban kerültem el a cselekvést.

Azt hittem, ártatlannak kell maradni, nem szabad bűnt elkövetni, ne adj Isten, másoknak fájdalmat okozni, és ez legkönnyebben úgy érhető el, ha nem kavarjuk fel az állóvizet. De, végre megláttam, nem ez a lényeg. Persze, lehet az ártatlanságra törekedve élni, csakhogy a végén nem lesz súlyod. Könnyűnek találtatsz. Az erőt a meghozott és kivitelezett döntések sora adja. Még akkor is, ha nem célravezető döntést hozunk, és nem célravezető irányba haladunk, az is erősít, mert új döntést eszközöl, ami megint új irányba visz. És mozog az egész rendszer!!!! Új és új kapuk nyílnak meg. Ez a titok nyitja, nem az ártatlanság. Bárcsak korábban tudtam volna mindezt!

Istenem, hova juttattam embereket, akiket szeretek! Magamat? Mennyi fájdalmat és kárt okoztam a huza-vonáimmal, az „akarom is, nem is” magatartásommal? Biztonságos volt? Nagyjából igen. Így is okozott kínokat? Naná. És könnyű maradtam.

A mai szent napon átadom helyem Bátorság királynak. Ő vezet mostantól. Döntéseket fog hozni, amelyek között fájdalmasak is lesznek, de ez a feltétele az örömnek is. És beindul a gépezet, az élet. Hús-vér földi élet. A lábszag, a fájdalom, a verejték, a kaki. Mellette a mélység, a gyönyör, izgalmak, lelkesedés, szenvedély, a hétköznapi gondok mögött is ott rejlő öröm, a „van értelme” érzése, szerelem, boldogság.

Bátorság király birodalmában a világ és az emberek megengedik, hogy mindenki azzá legyen, úgy éljen, ahogy kívánja, olyan életvitelt alakítson ki, amelyben a benne rejlő képességeket kibontakoztathatja, a legmerészebb álmait valóra válthatja, olyasmit hozzon létre, amire még nem volt példa. Ahol nem a „lehet, vagy nem lehet?” a mindent eldöntő kérdés, hanem a „hogyan lehet?” Mindehhez atomerőműnyi erőt, energiát biztosít.

Csakis az ő országán keresztül vezet az út a még távolabbi világokba. Határtalan bölcsességre tehet szert, aki akar, rendelkezhet akár az egész univerzum minden tudásával, ha úgy kívánja, és a szeretet olyan mélységeit és magasságait élheti meg, amelynek semmi köze a gyávák által ismert intenzív, kondicionált emócióhoz, ami vonzódáson, birtokláson alapuló, törékeny, hullámzó, sírás-rívással cirádázott függőség csupán, mely könnyen gyűlöletbe csap át. Megélhető a nem intellektuális, hanem a szívből áradó, az egész embert átitató szeretet, a nem változó, feltétel nélküli azonosulás a Szeretet minőségével, magával Istennel.

Sajnálom, amit tettem, de nem tudtam ennél jobban. Vak voltam, ennyi telt tőlem. Hogy mentsem, ami menthető és jóvátegyem, amit még lehet, erőmet, tudásomat, tapasztalataimat egy főhajtás kíséretében az új király szolgálatába állítom.

Isten nevében, Ámen.

Búcsúlevél Gőg királynak

Uram, Gőg király!

Bár tudom, hogy nagyon mély kapcsolat fűz össze minket, mégis úgy érzem, közösen eltöltött időnk lejárt. Magányos vagyok melletted, hiszen alkalmanként pár percnél, óránál nem töltesz velem több időt. Hiányoznak a barátok, rokonok, gyerekek, unokák, testvérek, akiket elmartál mellőlem, és legfőképp egy szerető társ, akivel reggelizhetek, vacsorázhatok, karácsonyozhatok, utazhatok, örülhetek, szomorkodhatok.A lelkem vaspánt szorítása alatt áll.
Eddig is így volt, eddig is fájt, de – megtagadva a szívem vágyát, önmagamat – elviseltem, érted, mert a biztonság érzetét nyújtottad nekem. Ha nem változtok, vagy megőrülök, vagy rákos leszek, és mindenképp megkeseredek.

Szívemet bezárva hiába temettem a munkába magam, bár meglett az eredménye, kaptam figyelmet, szeretetet, elismerést, mégis, mikor nem dolgozom, tátong a feneketlen űr, a végtelen magány.

Szilárdan HISZEK abban, hogy az igazi szabadság csakis társak mellett élhető meg, és abban is hiszek, hogy létezik olyan együttműködés, együttélés, barátság, szerelem, család, ami nem korlátoz, hanem kiteljesít. Olyan kapcsolatok, amelyekben nem kell szerepet játszani, megfelelni a másiknak, mert az pont úgy fogad el, szeret, tisztel, ahogy vagyok.  Olyan szövetségek, amelyek kikezdhetetlenek az egész világ számára.

Hiszem, hogy ha helyetted a Szeretettel és a Bátorsággal kötök szövetséget, még megmenthető, ami zsákutcába jutott. Tudom, ehhez le kell küzdeni a félelmet, a rettegést, miszerint “megint fájni fog”,  és mindent egy lapra feltéve vállalni a kockázatot. Egészen eddig én sem voltam erre képes, de tudom, hogy csak így van esély olyan élet megteremtésére, amelyre vágyom. Ha nem vállalom a kockázatot, csak morzsák jutnak, és irigykedve nézem azokat, akiknek sikerült.

Borzasztó nehéz ezt írnom, tudom, mit veszíthetek. A biztonság – hamis – érzetét, ami a legdrágább kincsem volt. De meg kellett tennem.

Egykori alattvalód:

 a Gyávák királya

Forrás: luxhumana.hu