Mindnyájan kerestük a tökéletes társat, azonban ha körbenézünk a baráti, ismerősi, netán a saját házasságunkon, bizony igazán boldog kapcsolatot nem sokat látunk. Mindenki egy tökéletes kapcsolatról álmodott, csak közben legtöbben azt tévesztettük szem elől, hogy mindezért túl kell lépni saját tökéletlenségünkön.
Egy idő után az ember, ( néhány kudarcot, és talán még válást is átélve) kezdi megérteni, hogy nincs is tökéletes társ, csupán a tökéletlenségek fokozatai léteznek.
Miért van ez így? 
Azért, mert mi sem vagyunk tökéletesek, és úgy válogatjuk meg társainkat, hogy a tökéletlenségeik kiegészítsék a mieinket. (Ami belőlünk hiányzik, az benne megvan, és persze előbb utóbb ez majd zavarni is fog bennünket.)
A párkapcsolat tükör, amelyben önmagam elutasított részeit látom, és segíti személyes fejlődésünket, segít jobb emberré válni, magunkat is jobban megismerni.
Csak ha megküzdöttünk legtitkosabb démonjainkkal – megoldhatatlan problémáinkkal, amelyek azzá tesznek, akik vagyunk -akkor találhatjuk meg életünk társát, mert akkor fogjuk csak tudni, hogy egyáltalán mit is keresünk.
Ezt a tökéletlen személyt keressük ( aki segít nekünk rájönni a hibáinkra, és aki segít megérteni, hol is tartunk), de nem az első szembejövő tökéletlent, hanem az “igazit”.
Azt, akire szeretettel nézhetünk, miközben azt gondoljuk:
“Pontosan ilyen problémát akarok magamnak!”
Most, hogy látod milyen a párkapcsolatod? Van benne súrlódás, feszültség? Van benne fejlődési lehetőség?
Ne feledd: Amíg nem tudod, hogy ki vagy, azt sem tudhatod mit is keresel.
További bejegyzések a témában:
https://eletfa.cafeblog.hu/2013/11/05/440/
https://eletfa.cafeblog.hu/2013/09/23/az-emberi-jatszmak-margojara/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: