Egy asszony kijött a házból, és látta, hogy három, hosszú, fehér szakállú öregember üldögél ott, akiket nem ismert. Megszólította őket:
“Éhesnek látszotok. Kérlek, gyertek be és egyetek valamit.
“Itthon van-e a ház ura?”, kérdezték.
“Nem”, válaszolta az asszony. “Nincs itthon.”
“Akkor nem mehetünk be“, felelték.
Amikor este a férje hazaért, az asszony elmesélte, mi történt.
“Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok, és hívd be őket!”
Az asszony kiment, és újra behívta az öregeket.
“Együtt nem mehetünk be a házba,” felelték.
“Miért nem?” kérdezte az asszony.
Az egyik öreg magyarázatba kezdett:
“Az ő neve: Jólét,” mutatott egyik barátjára, majd a másikra mutatva azt mondta: “Ő Siker, az én nevem pedig Szeretet.”
Majd így folytatta: “Most menj vissza a házba, és beszéld meg a férjeddel, melyikünket akarjátok behívni.”
Az asszony bement hát, és elmondta a férjének, amit az öreg mondott.
A férj megörült. “Ez nagyszerű!!”, mondta. “Ebben az esetben hívjuk be Jólétet. Hadd jöjjön be, és töltse meg a házunkat jóléttel!”
A felesége azonban nem értett egyet. “Kedvesem, miért nem hívjuk be inkább a Sikert?”
A menyük, aki eddig csendben hallgatta őket, most előállt saját javaslatával. “Nem lenne jobb a Szeretetet behívni? Az otthonunk megtelne szeretettel!”
“Hallgassunk a menyünkre,” mondta végül férj a feleségének. “Menj, és hívd be Szeretetet, hogy legyen a vendégünk!”
Az asszony kiment, és megkérdezte a három öreget,
“Melyikőtök Szeretet? Kérlek, gyere be, és legyél a vendégünk.”
Szeretet felállt, és elindult a ház felé. A másik kettő szintén felállt, és követték társukat. Az asszony meglepve kérdezte Jólétet és Sikert: “Én csak Szeretetet hívtam, hogy lehet, hogy ti is jöttök?”
Az öregek egyszerre válaszoltak: “Ha Jólétet vagy Sikert hívtad volna, a másik kettőnek kint kellett volna maradnia. De mivel Szeretetet hívtad, ahová ő megy, oda mi is vele tartunk.”
(Ismeretlen szerző)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: