Akadályok….

Azt mondják, hogy mindenhez ami jelen van az életünkben közünk van.  A megpróbáltatások, a konfliktusok, egy egy hiányosságunkra, fel nem ismert árnyékunkra szeretnének rámutatni.  Azt is mondják, hogy mindaddig jelen lesznek a mindennapokban, míg valamilyen formában átalakításra, feloldásra nem kerülnek ezek a belső feszültségek. Portia Nelson – Önéletrajz öt rövid fejezetben című írása nagyon találóan írja le számunkra, hogy mikor oldottunk meg egy feladatot.

I.

Megyek az utcán.
Ott egy mély gödör a járdán.
Nem látom meg, beleesem.
Elvesztem, nincs segítség.
Nem az én hibám!
Hosszú időbe telik, mire kimászom.

II.

Megyek az utcán.
Még mindig ott a gödör a járdán.
Úgy teszek, mintha nem látnám.
Most is beleesem.
Nem akarom elhinni, hogy már megint benne vagyok.
Nem az én hibám!
Most is hosszú időbe telik, mire kimászom.

III.

Megyek az utcán.
Ott az ismerős gödör a járdán.
Látom, de azért beleesem.
Már megszokásból.
De már tudom, mi történik.
Tudom, hogy az én hibám.
Gyorsan kimászom.

IV.

Megyek az utcán.
Ott a gödör a járdán.
Kikerülöm.

V.

Egy másik utcán sétálok.