Család /elsősorban a szüleinkhez fűződő viszony/
Minden ember számára a szüleihez, családjához fűződő kötődés az első és legfontosabb. Azonban, mégis az a szó, hogy „család” sokak számára jelent fájdalmat, haragot, hiányérzetet.
Munkám során voltak/vannak, akik nem a legpozitívabb értelemben beszélnek családi kapcsolataikról.
Sokszor megfigyelhető, hogy generációs problémák is állnak a háttérben, ezek az okai egy-egy családi mintának.
Van, hogy a szülők sorsfeladatai, az Ő történetük nem engedi, hogy ideális környezetet biztosítsanak gyermeküknek, aki így, csak hiány és fájdalom árán tud felnőni.
Az, hogy milyen családi mintát, milyen női és férfi minőségeket hordoz valaki, elsősorban attól függ, amit gyermekkorában átélt. Hogyan viszonyul anyjához, apjához? Milyennek látta szülei kapcsolatát?
Ezek mind, mind fontos kérdések, mert befolyásolják a későbbi házasságot, párkapcsolatot!
Egy fa nem élhet gyökerek nélkül! Nekünk a felmenőink a gyökereink!
Szeretettel kell gondolni szüleinkre, hiszen általuk kaptunk egy életet, és úgy kaptuk, ahogy azt adni tudták.
Ha megérted, hogy semmi sem történik véletlenül, és hogy részükről ez volt a lehető legtöbb, amit adhattak Neked – mert ugye senki sem szeretne gyermekének boldogtalan életet-, akkor talán belátod, hogy mindent megkaptál tőlük, amit csak adni tudtak!
Ami pedig hiányzott, fájt, az a Te csomagod. Talán a kulcs a megoldáshoz? A nagy kérdéshez: „hogy mi a feladat”?
Próbáld meg megérteni, de ne ésszel, hanem szívvel, hogy a gyökereidből kapod meg mindazt, ami az élthez kell. Tested anyaga, lelked energiája, talentumaid és hibáid mind, szüleiden, nagyszüleiden keresztül érkezik hozzád.
Egy biztos, most ezt az életet éled, ezt választottad. Vedd kezedbe, törd meg a generációkon átívelő hitrendszereket, tanulj szüleidtől, és csinálj valami nagyon jót belőle, hogy láthassák, érdemes volt átadniuk mindazt, amit Ők tudtak.
Szeretettel.