Csak panaszkodott. Heves érzelmekkel, keserűséggel tudatta velem, hogy az élete bizonyos területén bármerre is szeretne elindulni, mindenütt akadályokba ütközik. Ahogy figyeltem rá, érzékelhető volt az elkeseredés, kétségbeesés, és a káosz ami belül uralkodott….. Elválásunkkor, a következő gondolattal búcsúztam: Csendesítsd le az elméd, és találd meg magadban, mi az ami igazán boldoggá tesz! Nincs más dolgod, mint követni a boldogságodat, mert mikor utadon vagy, ott is ajtók nyílnak, ahol eddig falak álltak.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: