Gondolkodó…

Sokféle emberrel találkoztam életem során. Sokféle sorsot, érzelmet volt módom megtapasztalni. Jót, kevésbé jót egyaránt. Láttam embereket boldognak, szomorúnak, szegénynek, gazdagnak. Láttam embereket félni, magától az élettől, és a haláltól is. Láttam embereket, akik az életüket akarták eldobni, s láttam olyat is, aki foggal, körömmel ragaszkodott az élethez. A legmeghatóbb mégis az volt, aki társa után boldogan készült itt hagyni ezt a világot.
Azt hiszem, legtöbbünknek fogalma sincs, mennyi időre szerződtünk, mennyi ideig tart földi életünk.
S ez bizonyosan így van rendjén.

Elgondolkodtatónak szánom ezt az írást Neked, hogy kiszabadulj kicsit a hétköznapokból. Arra kérlek, állj meg néha olvasás közben gondolkodni, Magadon, az Életeden.

Ha tudnád, hogy 3 hónap,1 év, 5 év, x év van földi életedből ugyanígy élnél? Nem hiszem!

Nem lenne értékesebb minden pillanat? Nem örülnél annak, hogy reggelente mehetsz dolgozni, hogy munka után még vacsorát készíthetsz, hogy nap végére fáradt lehetsz…….?
Gondolkodtál már azon, hogy ezeket miért érzed tehernek?
Vajon miért kell annyira hangosan szólnia az ÉBRESZTŐNEK( betegség, tragédia) ahhoz, hogy élvezni tudd az életed, hogy meglásd a szépséget minden napban?
Mi az, amit csak a fájdalom, a betegség, a hiány képes letépni rólad?
Ezek csak kérdések. A válaszokat magadnak add!
Ha néha hallanád lelked hangját, talán rájönnél, mennyire elsiklasz a valódi élet felett. Ha tisztába lennél életed hátralévő időtartamával, bizonyosan minden perc kincs volna. Minden óra örökkévalóság lenne, és azt kívánnád sose érjen véget.
Akkor is félnél ÉLNI? Bizonyosan nem! Ugye? Nem. Sőt, élveznéd az életet, a napfényt, a hóesést, a munkát, a mosogatást …..

Mikor néztél fel a csillagos égre, mikor szagoltál utoljára virágot az árokparton, és mikor szaladtál önfeledt az ég alatt? Mikor? Gyermekkorodban?
Kár, hogy nem veszed észre milyen gyönyörű az élet! Kár, hogy jobb Tv-t nézni, beszélgetés helyett. Kár, hogy az egész élet arra megy el, hogy tárgyakat gyűjtesz, s a bővülő szükségleteidet kielégíted.
Úgysem leszel boldog tőlük, hidd el. Ha megszerzed, majd akad valami újabb, jobb.
Ez az Ego hatalma! De hol a Lelked? Mire vágyik? MIRE?
Tárgyagyakban, tárgyakra? Lehet, de csak addig, míg nem történik valami, ami felébreszt az álomvilágból. Ez sokszor fájdalommal jár, mert a fájdalomban, még képes vagy érezni, látni.
Képes vagy levetni az álarcot, és tudsz szeretni.
Jó lenne, ha minden napot úgy tudnál élni, mintha életed utolsó napja lenne. Próbáld meg.
Hidd el, rá sem fogsz ismerni a világra, és az életedre. Több lesz az öröm, a nevetés….

Elárulok egy titkot. A Te életed gyertyája is leég egyszer. A kérdés csak az, hogy addig ad e fényt és meleget, vagy csak ég?