Amikor nem könnyű:

Bizonyosan mindenki átélte már élete folyamán azt az érzést, mikor nem tudta pontosan merre tart, csak sodródott az árral. A következő idézet igen jól szemlélteti azt a lelki állapotot, amit ilyenkor érzünk.

„Bizonyos életekben vannak olyan pillanatok, amikor a dolgok váratlan fordulatot vesznek. Egyfajta félresiklásról van szó. Ilyenkor valami köd száll az agyadra, és úgy érzed, mintha egy ismeretlen város utcáin bolyonganál. Rámeredsz a megszokott tárgyakra és emberekre és egyszerűen nem ismersz rájuk. Nem érted, hogy mire valók, kik ők, és mit csinálnak.

Mikor történhetett? Kérdezed magadban. Hogy történt, hogy jutottam idáig? Megpróbálod visszapergetni az időt, percről-percre, hogy rájöjj, hol tévedtél el. Gondolatban ismét bejársz minden utat, útelágazást, mellékutat. Így aztán észre sem veszed, hogy elveszel a történetben. A saját történetedben, amit lassanként, kis darabokból illesztettél össze, és mindennap elmeséled magadnak, hogy létezhess. És amikor visszatalálsz, csak akkor érted meg, hogy az idő nem körpályán fut, hanem spirálisan, és a múlt megértéséért kifejtett erőfeszítésed után már elég erőt érzel magadban, hogy előre nézz, a jövő felé.”

Mariolina Venezia: Ezer éve itt vagyok

Talán csak napokra, de előfordul, hogy hosszabb időre elveszettnek érezhetjük magunkat ezekben a nehéz élethelyzetekben. Mindenkinek üzenem, aki élete legnagyobb próbáján megy keresztül, véget fog érni.

Amit útravalónak adhatok, a következő: Próbálj meg kicsit elvonulni a külvilágtól, hogy alaposan végiggondolhasd, az adott helyzetet. Te mit mesélsz magadnak nap, mint nap?

Megeshet, ha csendben, befelé figyelsz, rájössz, hogy a mese már nem tetszik, vagy már nem az aktuális. Esetleg kinőttél az efféle mesékből, és ideje lenne továbblépni? De az is lehet, hogy más meséje? Mit gondolsz?

Az esetek többségében valóban arról van szó, hogy ideje lenne másként látni a világot, új munkahelyet keresni, régi rögzült hitrendszereinktől, félelmeinktől, meggyőződéseinktől, haragunktól, búcsút venni.

Mindez azonban fel sem merül bennünk, ha az élet nem hívja fel a figyelmet. A fejlődés sokszor fájdalommal, és a komfortzóna elhagyásával jár. Hol kisebb, hol nagyobb mértékben.

Egy-egy nagyobb horderejű ügy kapcsán érdemes szakember segítségét kérni, aki segíthet feltárni, rálátni, hogy hol is tartunk az életünkben, és melyek azok a problémák, melyek elengedésével, feldolgozásával problémánk akadt.

Néhány idézettel búcsúzom!

Szeret, ölelés!

“A gond az, hogy az emberek mindent azonnal akarnak, nincs türelmük végigjárni a fejlődésüknek megfelelő lépcsőfokokat. Holott a földi lét a tapasztalásról kell, hogy szóljon mindannyiunk számára. Véletlen történések nincsenek. Ha valaki szerencsétlennek érzi magát, akkor is tudnia kell, hogy az események az előzmények tükrében, vagyis okkal történnek. És azt is tisztán kell látni, hogy minden döntésünk jelzés a jövőnek.’

Szepes Mária

“Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem.

Ma már tudom, hogy ez: HITELESSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy mennyire tud bántani valakit az, ha rá akarom erőltetni a vágyaimat, miközben az idő még nem jött el erre, illetve az adott személy még nem állt készen rá, még akkor is, ha ez a személy én magam voltam.

Ma ezt úgy hívom: TISZTELET.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy másfajta élet után vágyakozzak és láttam, hogy minden, ami körülvesz, az valójában egy lehetőség arra, hogy fejlődjek.

Ma ezt úgy hívom: ÉRETTSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok és minden a megfelelő pillanatban történik. Így nyugodt lehetek.

Ma ezt úgy hívom: ÖNBIZALOM.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy raboljam a saját időmet és abbahagytam a jövőre vonatkozó nagy tervek gyártását.

Ma csak olyan dolgokat cselekszem, amik örömet okoznak nekem és boldoggá tesznek. Olyan dolgokat, amik felvidítják a szívemet. Mindezt a magam módján csinálom, a saját ritmusomban.

Ma ezt úgy hívom: EGYSZERŰSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felszabadítottam magam azok alól a dolgok alól, amik nem tettek jót az egészségemnek – ételek, emberek, dolgok, helyzetek és minden, ami elvitt önmagamtól. Először ezt a hozzáállást egészséges egoizmusnak tartottam.

Ma már tudom, hogy ez: ÖNMAGAM SZERETETE.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal a próbálkozással, hogy mindig igazam legyen, és azóta sokkal kevesebb alkalommal tévedtem.

Ma ezt úgy hívom: SZERÉNYSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, elutasítottam, hogy a múltban éljek és a jövő miatt aggódjak. Most, csak a pillanatnak élek, ahol MINDEN történik.

Ma napról napra élem az életem és úgy hívom: BETELJESEDÉS.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy az elmém képes arra, hogy zavarjon és beteggé tegyen. De ahogy összekapcsoltam a szívemmel, az elmém nagyon hasznos szövetségessé vált.

Ma ezt úgy hívom: A SZÍV BÖLCSESSÉGE.

Nem kell, hogy féljünk a vitáktól, összekülönbözésektől vagy bármilyen problémától önmagunkkal vagy másokkal.

Még a csillagok is összeütköznek néha, és a találkozásukból új világok születnek.

Ma már tudom, hogy EZ AZ ÉLET.”

Charlie Chaplin írta a 70. születésnapjára.